És jönnek végre mind:
a SZÉP emlékek…
…bicebóca léptek
az első hóban kint,
apám tenyerének érdes érintése,
az első szivárványszín szappanbuborék,
hogy a hegytetőn sokkal kékebb a kék,
a fákon érő madárberkenye,
az első majdnem-csók,
egy hosszú vonzalom,
sírni végig haza a vonaton,
és a régen várt levélnek minden betűjét
lassan, egyenként olvasva,
utána hason a Brontё-t
a díványon, és a szökőkút tarka
vízcseppjei a gesztenyék alatt…
Végre újra velem tartanak.
/2013. 01.08./
Legutóbbi módosítás: 2014.02.24. @ 06:25 :: Süveges Zsuzsanna