hideg van. már hosszabbak az árnyak.
érkező est pesztrálja fölibém a csillagokat.
polemista énem elkóborolni látom
talán távolodósa az ok;
most más aspektusban állok ahhoz
hogy van álom – azt mondogatom alszol.
hagylak. üres regulákat zeng fejemben
a tudás – halott. szerintem csak szállsz.
szétáradt fátum emelt meg és magával sodort.
ördögszekereket hagytatok idelenn.
bozótokat és kátyúkat. engem.
pörölnék: vinned kellett volna magaddal…
nem teszem. nem tudtál. még nem volt kezem.
most más síkban, mégis kifordítod csuklóm.
fáj ahogy húzol – megyek. helyem van a sorban.
balról a harmadik kereszt. az ittlét csak attitűd.
eljön a nap, mikor én is… és a valóság konzumensei
azt mondják majd : halott. autentikus lesz
teli virággal; de te már tudod, hogy majd álmodok.
