Szulimán Eleonóra : Balázs Bácsi

Nyomtatás

Nézem a XXII. Téli Olimpiai Játékok monumentális, lenyűgöző megnyitó ünnepségét. Szín kavalkád, fényár, pompa, felkészültség. Alkalomhoz illően, ahogy egy ilyen világhírű rendezvényen elvárt. Hallgatom Rimszkij-Korszakov csodálatos Seherezádéját, nézem a törékeny kislányt, Ljubovot (szerelem), akinek álomutazásával áttekinthetjük Oroszország több százéves történelmét. Felcsendülnek ismerős dallamok, köztük a Moszkva-parti esték, és rajtakapom magam, hogy dúdolom… podmoszkovnije vecsera…

…Visszarepít az időben a hetvenes évekbe. Balázs bácsi jut eszembe, a hangulatos orosz órák, mélységes szeretete és tisztelete az orosz népi kultúra iránt. Zenéjüket, irodalmukat ő ismertette és kedveltette meg velem. Gorkijról, Csehovról, Solohovról, Tolsztojról tőle hallottam először. Óráin megismertük az orosz népdalokat, a legszebb komolyzenei műveket és felhívta figyelmünket számtalan orosz képzőművészeti értékre.

Nem szólítottuk tanár úrnak. Sosem kérte. Egyszerűen csak Balázs bácsinak hívtuk. Nekünk, tanítványainak örökre az is marad. Magas, szemüveges, sportos testalkatú, gyors mozgású volt. Nagy műveltségű, sokoldalú, szociálisan érzékeny, humánus, ízig-vérig tanító alkat. Átadni minden tudást, amit át lehet egy tizenéves kamaszodó gyermeknek. Ez motiválta, e szerint élt és tanított. Mindig vidáman és optimistán tekintett előre. Akkor még nem tudtam milyen embert próbáló, méltatlan évek álltak mögötte. Sosem beszélt róla. Még gyermekeinek sem. Orosz tagozatos osztályunkban nyelvtanárunk és osztályfőnökünk volt. A hetvenes években nem volt sikk az orosz nyelv tanulása, általában a legtöbb diák utálta. Velünk megszeretette. Heti hat órában tanultuk, így minden nap találkoztunk. Akkor még szombaton is jártunk iskolába. Nem emlékszem, hogy otthon sok dolgom akadt volna a helyesírással vagy a ragozással. A könyv nélkül feladott szöveg rögzítése maradt csak házi feladat. Az órákon úgy magyarázott, hogy mindenki megértette a cirill nyelv helyesírási és kiejtési nehézségeit. Nem csak megértette, de meg is szerette. Más tantárgyakból gyengébb osztályzatú osztálytársaink is jeleskedtek orosz nyelvből. Bevallom a gimnáziumi évek alatt is az itt megszerzett tudásból éltem sokáig.

Télen is kerékpárral járt. Amikor enyhült az idő, kissé kopott barna köpenyében kerekezett egyik iskolaépületből a másikba. Endrődön a felső tagozatos évfolyamok több iskolaépületben, egymástól négy-ötszáz méter távolságra voltak „elszállásolva”. Ma már nem így van. Sosem késett és sosem hiányzott óráiról. Szigorú volt önmagához, de elvárta a tiszteletet és a fegyelmet diákjaitól is. Nem csalódott bennünk. Példamutatásával szerzett tekintélyt előttünk. Hetedikben és nyolcadikban, április-májusban, ha nem esett, a Hármas-Körös gátoldalán vagy a ligetben tartotta meg az osztályfőnöki és az orosz órát. Heti egy alkalommal a két óra egymás után következett. Nagyon vártuk ezeket a szabadban eltöltött időket. Ha kimondta, hogy pakoljunk és menjünk, pár pillanat alatt könyvvel a hónunk alatt készen álltunk az indulásra. Rajongásig szerettük ezért. Néha télen is kimentünk a befagyott Hármas-Körös rév-zugi holtágára. Ez a téli gyermekparadicsom a ligeti iskola mellett van. Velünk együtt csúszkált. Ilyenkor a tanárunk egyben játszótársunkká is vált.

Nyaranta diákmunkát szervezett. Hatodik osztályt követő nyári szünidőben, a gyomai téglagyárban egy hétig nyers téglákat pakoltunk raklapokra. Ez nehéz fizikai munka. Az első kétnapi munka után a fáradtságtól este ruhástól aludtam el. Harmadnapra belejöttem. Nagyon jól kerestünk. Ebből a keresetből utaztam el a Balatonfenyvesi eszperantó táborba, amire előtte egy hétig készítette fel vállalkozó szellemű diákjait. A nemzetközi eszperantó táboroknak évekig egyik szervezője volt.

Egyszer, osztályfőnöki órán arról mesélt, mi az a pótolhatatlan veszteség, amit az embernek a legnehezebb feldolgoznia. Mintha tegnap lett volna, úgy cseng fülembe bölcs gondolata: „Tudjátok gyerekek, az életben két dologra nem lehet felkészülni, az egyik, ha hirtelen leég a házunk, a másik, ha legközelebbi szeretteinkből elveszítünk valakit. A többi dolog mind pótolható és eltörpül ezek mellett.” Gyerekfejjel még nem értettem, ma már teljes mértékben azonosulok vele.

Verseket is írt. Fiatalabbik lánya 2006 nyárutóján így emlékezett:

„Bajban vagyok magammal. Jó lenne tudni, mit is szeretnék ennyi idő után? Sok-sok év telt el úgy: magyar-történelem szakos gimnáziumi tanárként tudtam, hogy édesapám versei között figyelemre méltóak is vannak. Elkéstem vele… Ő félretette őket egy visszautasításkor, később elfelejtettük… Pedig tudtam, hogy ott vannak a polcon, két éve néhányat legépeltem, s elvittem egy találkozókor régi csoporttársamnak. Takács Géza, a TANÍ-TANI alternatív iskolai folyóirat szerkesztője azt mondta rá, hogy ezek igazi versek, s fontos, hogy előkerültek, hiszen negyven évig nem lehettek versek. Jó volt hallani. Ellentételezésnek éreztem a mellőzöttség után…

…Aput 1957 februárjában tartóztatták le. A vádirat szerint négyüknek (kettőjüket édesapám a tárgyaláson látta először) a demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekményben való tevékeny részvétel volt a bűne, ezt az ítéletben a szervezkedés előmozdítása alakra módosították. Fő bűnként az irodalmi kör politizálását emelték ki…

… két év börtönbüntetést kapott, megjárta a Gyűjtőfogházat, Kistarcsát, Márianosztrát. Édesanyámnak velünk, a két kicsi lánnyal, még Hajdú megyét is el kellett hagyni, így került a család Békés megyébe.

…1998-ban agyi infarktusban halt meg. Tartozom neki. A verseinek helye kell, hogy legyen egy színvonalas irodalmi lapban is. Az 50 éves évforduló talán őt is megérinti… legalábbis ő hitt benne, hogy odaát is mindent tud rólunk. Most azt kívánom, legyen igaza…”

Gyomaendrőd, 2006 nyárutóján /www.barkaonline.hu/archivum/barka_200605.pdf

… Az olimpiai lángot együtt gyújtja meg két híres sportoló, Irina Rodnyina háromszoros olimpiai bajnok jégtáncos és Vlagyimir Tretyják háromszoros olimpiai bajnok, tízszeres világbajnok jégkorongozó. Tűzijáték, fényár, pompa, szín kavalkád, zene, ének, vidámság. Megkezdődnek a több mint két hétig tartó sportrendezvények. Élet, küzdelem, játék, szenvedély, egy-két sportágban már művészet. Balázs bácsi, hiszem, hogy odaát te is nézed ezt és tudod, milyen nagy értékeket és kincset hagytál ránk.