Ember, széppé tett az Isten,
s te alkonyatkor cinkossá váltál
a sötétség előtt,
hazádban, és csatádban
hagytad fölényes időd,
s a kínt, mi rabláncra késztetett,
mert elhagytad Istened
földi javaidért.
De jaj neked, mikor a lét
játszadozva töri szét
esengő álmaid,
s nem lesznek vágyaid,
mit gyermekidnek adnál,
mert te sem leszel különb
egy tömlöcbe zárt keserű rabnál.
