Először csak bámul, majd vállamhoz ér,
bizsergeti tarkóm vigasztaló tenyér,
öblébe költözik belőlem a bánat,
simogatja fejem, ébreszti a vágyat.
Titkokat kutatott lágy tincseim között,
meztelen valóm is selyembe öltözött,
éhesen nyújtózott fülcimpám tövében,
dacoltam magammal, s lettem én törékeny.
Szétdúlja bőszülten a megszokott rendet,
pezsgő fürtjeimmel buja nászban repked,
elém kerül, ölel, szoknyám alá bújik,
államhoz lopódzik egészen a csúcsig.
Szállást lel ajkamon, szelídül a duhaj,
újra jól nevelten illeszkedik a haj,
viaszarcom virul, vöröslőbb az égnél,
magamra hagy akkor a szemérmetlen szél.
