Avi Ben Giora. : Egy anya tragédiája 21.

Nyomtatás

21.

A nap hátralevő részében Margit úgy viselkedett a munkában, mint egy kisgyerek. Izgett-mozgott és állandóan az óráját nézte, mikor lesz vége a napnak. Délben, amikor a kollegákkal ment ebédelni, egyikük meg is kérdezte:

— Mi van veled, Margit? Olyan ideges vagy, mint aki az első randijára készül.

— Valóban randira készülök.

Ettől lázba jöttek a többiek is, egyre-másra kérdésekkel ostromolták.

— Válófélben vagy, avagy csak egy sima flört?

— Mit fog szólni a kislányod az új apukához?

— Ne hülyéskedjetek már, lányok! Szerencsére jól élek a férjemmel, szó sincs semmi válásról, még flörtről sem. Feleslegesen vagyok ideges, mert csak szombaton lesz a nagy nap.

— Beszélj már, mert szétpukkadunk a kíváncsiságtól. Valami utazás, vagy micsoda? De találkozást mondtál, vagy nem?

— Igen, találkozást. Szombaton fogok találkozni az új autónkkal.

Többeknek erre alábbhagyott a kedve a további kérdezősködéstől.

— Ebből csinálsz akkora hűhót? Egy új autó, de eleve bármilyen, az csak gond. Vagy javítatni kell, vagy beléd szaladnak, esetleg te szaladsz valakibe véletlenül. Büntetés rossz parkolásért, szabálytalankodás, meg ki tudja, mi minden még. Nekünk már nem is tudom, mióta van autónk. Amíg nem volt, az volt baj. Most meg azért vannak álmatlan éjszakáim, mert van. Csak egy foltnélküli lyukas zsák. Viszi a pénzt, de hozni nem hoz semmit, csak idegességet. Én eleve nem is vezetek, nincs is jogosítványom.

A vitatkozásnak a professzor felbukkanása vetett végett.

— Miről csevegnek ennyire nekihevülten? Üdvözlöm, Margitka. Ha végzett az ebéddel, megkérném, hogy fáradjon majd be hozzám.

Margitnak abban a percben lefagyott arcáról a mosoly és a „most megmondom neked a magamét te irigy dög” keveréke. — Ugyan miért hív be a főnök? Csak nincs valami baj, létszámleépítés? Túl sokat voltam szabadságon a gyerek miatt? Az nem lehet, hiszen másoknak is vannak hasonló problémái. Cseke Viki egyszer egy fél évet volt betegállományban, amikor olyan beteg volt a kislánya. Ám az régen volt. Változtak azóta az idők.

Idegesen felállt az asztaltól.

— Miért vagy ennyire sápadt? — kérdezte az egyik kollegina. — Földes még nem evett meg senkit. Nálánál megértőbb, rendesebb főnök kevés van manapság.

— Ezt én is tudom. Viszont az utóbbi időben sokat maradtam ki a munkából.

— Ugyan már! Másnak is van kicsi gyereke, problémája, ami miatt kénytelen néha szabadságot kivenni. Ne idegeskedjél, egészen biztos más miatt hívott.

Margit félénken nyitott be Prof. Földes szobájába.

— Szia, Margit! — köszöntötte a főnök titkárnője Ágnes. — Rosszul nézel ki, hallod.

— Hivatott a főnök, légy szíves szólj be neki.

— Ezért vagy ennyire rossz színben? Ne félj, hiszen tudod, nem emberevő. Várj, azonnal szólok. — Azzal felemelte a telefont.

— Menj be, már vár rád.

— Foglaljon helyet, Margitka. Remélem, a kislánya már sokkal jobban van?

— Köszönöm szépen a kérdést, már jól van, és ma lesz neki is az első „munkanapja” a kényszerszünet után. Ha máskor megbetegedne, majd megpróbálom másképpen…

— Nem kell semmit másképpen „szerveznie” ezután sem. Emberek vagyunk, bármi előfordulhat családon belül. Arról volna szó, hogy különleges továbbképzésre szeretném elküldeni. Hetente három alkalommal a SOTE sugárbiológiai osztályra kell járnia. Még kevesen tudják, nemsokára építenek a jelenlegi épülethez egy újat, és itt fog helyet kapni a sugárbiológiai részleg. Magát helyezném oda majd vezető laboránsnak. Ezért lesz szüksége erre a tanfolyamra. Lenne egy kérdésem is ezzel kapcsolatban. Van gépjármű vezetői jogosítványa?

— Nemrég szereztem meg. Még nincs valami sok gyakorlatom. Volt ugyan autónk, de már hónapok óta az apósom használja, mert neki is ajándékoztuk, de az új nemsokára megérkezik.

— Remek. Fog kapni az intézettől egy kocsit saját használatra. Ezzel járhat az egyetemre. Mégsem cipelheti a kísérleti eszközöket tömegközlekedési eszközökön. Egy kis Fiat Kangát kap. Van a cégnek külön sofőrje, mégsem köthetem le órákra, amíg maga ott tanul és dolgozik. Még mielőtt hálálkodna nekem, még egy kérdés. Hogy áll az angol nyelvvel?

— Ó még sehogy, professzor úr kérem. Nemrég kezdtem, nagyon az elején vagyok.

— Tudom. Én arra vagyok kíváncsi, el tudja-e sajátítani pár hónap alatt az alapokat. Nagyon nagy szüksége lesz rá a továbbiakban.

— Remélem. Én mindent meg fogok tenni ennek érdekében, és nagyon köszönöm a bizalmat.

— Ne köszönje. Kap majd egy kis fizetésemelést is. Nem olyan sok… sajnos. Ez mindenképpen járt volna a jelenlegi veszélyességi pótlék kiegészítése. Hétfőn már az új helyén kezdhet.

Margittal madarat lehetett volna fogatni. Kérdezte is tőle Ágnes, amikor kijött:

— Mit kaptál, hogy ennyire örülsz?

— Neked elmondom, mert úgysem adod tovább. Persze nem titok, mert előbb-utóbb mindenki meg fogja tudni — kezdte volna, de a titkárnő mosolygott.

— Mondtam én neked, nem kell félni az öregtől. Gratulálok. Úgy egymás közt mondom, eleve téged szemelt ki erre. Szerintem a többiek közül más nemigen vállalta volna el. Sugárzásveszély van, és ki tudja, a későbbiekben mit okozhat.

 Margit kicsit meghökkent. Erre nem is gondolt.

— Nem hiszem, hogy annyira veszélyes lenne, amennyire gondolják. A főnök, nem szokott olyan helyre nőket, fiatal asszonyokat küldeni, ami egészségkárosító.

— Így igaz. Szóval semmi idegeskedés.

Este, mikor János is hazaért, egy üveg pezsgő várta az asztalon.

— Én is hoztam egyet, de még nem bontjuk fel. Azzal avatjuk majd az autót.

— Az enyémet viszont most fogjuk felbontani.

— Ugyan miért? Mit kell ünnepelni?

Margit elmesélte röviden, ami a laborban történt.

— Gratulálok, szerencsés vagy. Én azért nem felhőtlenül örülök. Sugárveszély és hasonlók. Már van egy gyerekünk, de mi van, ha akarunk még egy másikat is?

— Te szeretnél még egy gyereket? Nem szóltál róla.

— Szerettem volna, és most lett volna itt az ideje, hogy Vicus már nagyobb és nincs már vele annyi gond.

— Hm! Kettőn áll a vásár, tudod. Remélem, nem fogsz rám megharagudni. Nekem bőven elég ez az egy is. Nem akarom újra átélni ugyanazokat az élményeket. Mármint a szülés élményeit. Megértesz, ugye? És a karrierem is most kezd végre beindulni.

— Igen, igazad van. Ám ettől függetlenül nem vagyok igazán elragadtatva, hogy sugárveszélyben fogsz dolgozni.

— Nem kell ekkora feneket keríteni belőle. Egy sima röntgenasszisztens is állandó veszélynek van kitéve, mégis vállalják. Sőt! Egészséges gyerekeket szülnek. Földes, a főnököm szem előtt tartja a dolgozói egészségét.

— Jól van, Margit, te döntöttél. Szombaton ti itthon várjatok engem és az új szerzeményt. Ki tudja, mennyi ideig kell ott téblábolni, amíg minden lerendeződik és átvehetem. Sietek vele haza, aztán indulunk is a Balatonra, és majd ott ünnepelünk. Legyetek útra készen, összepakolva.