Még nem tudom, s te hogy osztod meg velem,
hogy milyen lesz a hídon átmenni;- felesleges a „hogy” ismétlése…
szép lesz-e, ha körben csend lesz, s neked
több üzenetet nem kell átvenni? – ezt a kérdőjelet nyugodtan el lehet hagyni, Csilla…
A kérdéseim valószínű, útban
elakadtak ég és föld között,
válasz híján elküldtem mind újra,
most ott dekkolnak a felhők fölött.
Bár az angyalok azt hirdetik, szép volt,
nem érdemes készpénznek venni,
az iméljeid feltörte egy démon,- iméljeid – e-mail-eid…e-mailjeid…
az Isten meg nem ér rá csetelni. – ez a csetelés – nos „határeset”…
A szivárványhíd sehová se vezet,
az imáimat senki nem hallja,
de bízom benne, Isten lesz oly kegyes
és rám üti majd: poszt resztant, haza. – poszt resztant – post-restant
Csillám, ha ragaszkodsz, hogy nem magyar szót használsz a versedben, akkor illik azon a nyelven leírni. Így fonetikusan, nem elegáns megoldás… de, természetesen meg lehet keresni a magyar megfelelőjét…
– e-mail : üzenet
– a post-restant – az szerintem maradhat, ha így írod le…de, ha a jelentését nézem, „postán maradó” – akkor viszont, nem kell a haza…
Javítás, átgondolás után visszavárom…
Legutóbbi módosítás: 2014.03.11. @ 07:50 :: Bakkné Szentesi Csilla
