Bakkné Szentesi Csilla : Fekete

Nyomtatás

A kávéillat – egy piciny mákony -,

csipke-könnyen leng a függönypánton,

de ráégett a keser’ szemekre

ültetvények vért izzasztó rendje.

Kávézamat sem juttatja észbe,

hány gerinc tört eddig ketté érte, 

ahhoz, hogy egy csészényi mosolyban

fejfájással legyen ellenpontban.

Urak dolgát a szegény könnyíti,

ma is, ahogy sok száz éve dívik,

kényszer hajtja, mintha megélhetne,

testét zúzza apró cserepekre.

Kiáltana fel, egyenest égig,

emberséget itt mind pénzben mérik,

mégis mindent ő sír vissza csendben,

ha hiány nő a kávészemekben.

*

——————–

Ez sajnos továbbra is a “nem” kategóriában van. Egyszerűen nem állt össze, nem szól sehogy. Sajnálom.