Valahol elvesztem, így nem leszek útban,
sokszor fohászkodtam lapulva a kútban.
Fent olyan fényes volt, lent én voltam árnyék,
magamba zuhantam pedig most felállnék.
Látom a kezeket, egyik sem az enyém,
felemelnének tán, ha nem lennék szerény.
Bennem egy kisördög, a pokol sem álca,
gyakorolni járok át a másvilágra.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.09. @ 12:45 :: Bakkné Szentesi Csilla