Ha ellenáll, s kevés a hatalmad,
ne izzadj tovább, csapj az asztalra —
olykor tolvaj szüli az alkalmat.
Elég a kell, ha nem az a szabad.
Esélytelenül várnál malasztra,
ha ellenáll, s kevés a hatalmad.
Ki kedvét veszíti, ha elakad
a szöveg, biztosan elszalasztja —
pedig tolvaj szüli az alkalmat.
Szegett lehet a kedv, de nem: szavad.
Sorra új sor, mint nyár a tavaszra:
ha ellenáll, s kevés a hatalmad,
a világ rendje mégis ez marad.
Ki elszánt, akadály nem riasztja —
olykor tolvaj szüli az alkalmat.
Mozdulatlanul gubbaszt madarad?
Rögvest szárnyat bont majd a mihaszna,
úgy áll ellen, csak legyen hatalmad.
Lepd meg! Váratlan nyúlj oda, s adjad
neki a macsót. Ez kiakasztja,
s ha ellenáll is, már van hatalmad —
most is tolvaj szülte az alkalmat.