szüntelenül születnek az álmok- – nem szép kezdés… lehet összecseng, de inkább „törik” ez a szüntelenül születnek…
felkavarnak majd tovatűnnek
tündöklő csillagokon
mozdulatlanok – ezt itt nagyon hirtelen befejezted… Pont. Kész.
rémülten
kapaszkodom legféltettebb
gondolataimba
kereslek a mindenségben- ez a rész szép, kerek…
csipkebokor szirmai
hozták az üzenetet:
ma újra kezdheted…- és itt megálltam. Eddig magadról írtál, de most itt „bekerült” Ő, akiről ennyit tudunk, „ma újra kezdheted”…
Ez így kevés, Etkám. Nem is a rövidsége miatt, hanem, hogy a tárgyilagosság nem szép egy versben. Olyan kötelező érzése támad az embernek. És hiába a szép képek, ha hiányoznak a „láncszemek”, a kapcsolódások…az a szelíd ringás…
Koszonom szépen Hajnikám, megpróbálom picit osszekapcsolni a gondolataim, de mostanában nem nagyon sikerul z nekem!
Én sosem írtam olyan szépen mint e, olyan lágyan s ringatóan, de ha sokat okoskodok a verset mindeig csak rontom…:-(
Kérdezhetek? mi az a tárgyilagosák?
Szép estéd legyen Hajnikám, szeretettel olellek! 🙂
——–
Legutóbbi módosítás: 2014.03.22. @ 08:05 :: Dvorák Etela