Ne érts félre! Ez nem tudatos,
ez alatti, csak halad itt – minek alatt, ha nem tudom, hogy mi a felett…
a tenyerem csendesen,
önkéntelen, ősi mozdulatsorokkal – ősi mozdulatsorok … az olyan, mint az ősi mozdulatok… Nem?
simítva halmokat hol azok,
völgyeket, hol azok kellenek. – hol azok? Halmok, völgyek… pont ott, ahol… miért is kell az a „hol azok”… ?
Kölcsönös játék ez,
a kezem dicséri a tested,
a tested a kezemet,
ahogy dicséri a tested.- hmmm, érdekes játék, de ez a három sor, oda-vissza… ugyanazt mondja…
Az önmaga farkába
harapó kígyóra
kíváncsi bimbó kacsint ki
kósza ujjak közül. – na itt végleg elvesztettem a fonalat 🙂 Kinek a farka? És hogy jön ide a kígyó?
Ébredő csendélet. – ez szép…
Máté, többször nekifutottam a versednek. Már az elején belegabalyodtam. Néha bevillan egy kép, de ha rosszul van „alászinkronizálva” … pillanatok alatt szétesik.
Ezt most tegyük félre, Máté. Nem adott sokat, nem éreztem… nem nyílt meg. Tényt közölt.
( hol azok )
Nincs egysége, csak van. Betűk. Szavak. Mondatok.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.22. @ 14:40 :: Irlanda Máté
