Tegnap ördögnek neveztek. Szárnytalan fenevadnak.
Halálba csoszogó szentelő papok. Sosem adtak
nekem semmit. Hitemet én ástam ki két kezemmel.
Uram minden nap vert, ha kellett: igennel és nemmel.
Téboly helyett az akarat volt, mi életben tartott.
Voltak csendes és még inkább dübörgő, konok harcok.
Magammal, veled, velük. Így együtt a fél világgal.
A tükörrel mindig szemben Istennek sohasem háttal.
Mégis bőrömre tették azt a hatszázhatvanhatot,
amit Isten valaha egészen másnak szánhatott.
Így lettem végül az, kinek sohasem rendelt a sors.
Túl hamar lemegy a nap és túlontúl szoros a gyolcs.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.18. @ 21:00 :: Jagos István Róbert