Az eső elmos minden szerelmet.
Az ezüsttükör homályba borul.
Istentelen. Nem ismer kegyelmet.
Fekete ingben Bergman kóborol.
Úrvacsora nélkül fekszik ágyba .
Belül a lélek emlékeket tép,
majd végül beleveszik a tájba.
A hetedik folt homlokára ég.
És indaként felkúszik a szívbe.
Suttogások és sikolyok tövén.
Magán dúdol az utolsó ívben.
Hintába ült a félelem ölén.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.21. @ 20:03 :: Jagos István Róbert