A kutyásnak a kutya társat jelent, lelki társat, családtagot, hűséget, büszkeséget. A kutyás vezeti ebét pórázon, szembe jön a nem kutyás, orra alatt elhúzza a száját, flegmán néz, és nagy ívben kerül.
— Már elnézést! Miért kerül ki minket ennyire uram?
— Hát azért, mert a maga kutyája olyan furán nézett rám, meg amúgy sem szeretem én a kutyákat!
— Ismeri ön ezeket az állatokat?
— Nem. Sose volt közöm hozzájuk és remélem nem is lesz! Utálom mindet!
— De, hogy utálhat valamit, ha nem is ismeri? Na, jöjjön csak és üljünk le egy percre.
A közeli padhoz indultak, a nem kutyás férfi még mindig vonakodott, de mégis a kutyással tartott. Leültek, a kutya is. A gazdája levette a pórázt róla és hagyta, hogy társa és a kutyákat utáló férfi ismerkedjenek.
— Na-na! Vigye innen gyorsan! Jaj! Megszagolt, mindjárt megharap, és miért emeli a lábát? Jaj!
— Nyugalom, uram! Csak barátkozni szeretne és kezet akar fogni.
— Kezet fogni? Egy kutya? De hát nincs ezeknek ennyi eszük!
Alighogy ezt kimondta a nem kutyás férfi, valaki hirtelen ott termett és felkapta a padra lerakott táskáját, majd szélsebesen elfutott.
— Segítség, segítség, tolvaj! Fogják meg!
De bizony a tolvaj már messze járt és ember utol nem érhette volna. Ám erre a kutya egyszer csak felugrott és nagyon gyorsan utána szaladt, a hátára ugrott és leteperte. Nem is engedte el addig, míg a gazdája oda nem ért. A nem kutyás ember nem győzött hálálkodni.
— Köszönöm, köszönöm! Nem is tudom mi lett volna, ha ellopja! Minden pénzem benne van… annyira szégyellem magam…hát melyik ember tette volna ezt meg értem? Gyere ide, te hős!
Mondja a kutyának és megsimogatja.
— Amiért ilyen ügyes kutya vagy kapsz valami finomat! Na, jöjjenek csak velem!
És elindultak a közeli állateledel bolt felé. Az eset után eltelt egy hónap és a kutyás ember szokás szerint sétálni vitte barátját, amikor szembe jött vele egy másik kutyás. És ki volt az? Ugye már mindenki tudja?
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Kató Marianna
