M. Laurens
ÉS MEGINT A SZÓ
Hogy hol vétettem, már tudom:
örök “Horger Antal úr “.
Lelkemben immár nincsen gyom,
míg Ön, … semmit sem tanul.
Mert új szavak szövik körbe,
sok tartalmatlan semmi:
kár a tudást az ökörbe
agy nélkül beletenni.
Hisz Kisfaludy már nem “menő”,
már nem “modern”- mily meglepő-
s a hagyomány is maszlag,
kinek elméje: parlag.
Ó, én uram, óvd meg tőlük,
régi rímeknek sorát,
hogy ne élje meg szerzőjük
mint szedik szét ostobák.
Mert a versforma is érték,
mit ránk hagytak eleink.
Bár önmaguk sosem kérték,
óvnunk kell gyökereink.
S ki nem tiszteli e nyelvet,
szokást, s tradíciót elvet,
nem költő, hanem kufár:
csak silány papírhuszár*!
( Pest-Buda 2014. március 2. )
*jelentése itt: aktakukac/könyvelő (népszótár)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: M. Laurens
