Régies volt,
vályogveríték szalmával kevert
meszelt fal, csak úgy,
ásóval faragott szemlélet.
Szerettem az egyik szegletét,
ahol az a régi ásott kút volt
gémmel, mérleg meredély.
Olykor csak az eget néztem,
s közben faragtam
fűzfasípot, beszélni tanítható
fakérget.
Szerettem az árnyékát,
illatát a hátsó kertnek,
de már rég elbontották,
a telek elhagyott, csak a szél zúgja –
fűzfasíp, mi megépíti néha
szép emlékeim…
Legutóbbi módosítás: 2014.03.25. @ 18:30 :: Mudra Csaba
