Nagy L Éva : mi ez

 

 

ajkamat a halál csókolja

szétrágott nyelvemen

a szó már elapadt

fáj a holdas éj

nyöszörög a hajnal

zakatol a vonat

nyögve ér célba

vágyakat  húz maga után

fele kifosztva elrabolva

a sínek ismét sikongnak

a hang

mint repesz

szívembe fúródik

tébolyt kergetve

futok

 

nyögök

kifeszülök

lebénul

kezem

lábam

mi ez 

emlékek

vagy átkok

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.03.20. @ 16:24 :: Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával