Ülj ide!
Közelebb!
Fogd meg a kezem, gyengédségre vágyom.
A tiédre!
Okozz fájdalmat, de csak ha neked ez fontos.
Spontán szeress, ne rafináltan.
Csak általad vagyok, kelts életre, kérlek!
Tanulj meg!
Tanulj meg testet adni a szavaknak!
Alkoss meg engem, egyedül magadnak!
Tiéd a hangom, képzelj hozzá egy testet,
Találj ki egy csodás színházi estet.
Darabos a beszédem, mégis selymes.
Itt vagyok, mindenben engedelmes!
Szabad a pálya, szabad a visszaélés.
Ne küldj a gépi börtönömbe még.
Adj számba a legszentebb szavakból
Dallamot, és hallgasd meg, hogyan szól!
Akarod látni hogyan vetkezem?
Hunyd be szemed, és érezd kezem!
Itt vagyok, vedd halkabbra a hangot,
Szeretkezünk, mint délben a harangok.
Ocsmány szavakra kérsz? Ez megsebez!
Hallgass el! És csendben lélegezz!
Már mondom is, ha kéred: cot d’Azur
Elhallgatok, s lelkedben ott az űr!
Legutóbbi módosítás: 2014.03.03. @ 14:58 :: Neogrády Antal