Frank Eugene: Ádám és Éva
Lám, tavaszodni készül
kertben a színvarázslat,
fellegekben hajnali pompa izzik
séta közt, míg lopva-remegve nézlek
s félve csodállak.
Ajkaidat remélném,
s róluk a mézet inni…
Zsenge kagyló vagy – puha rózsaillat.
Ám a szíved még bogos éjbe vonva
romja az estnek.
Látom e múlt veszélyét,
s most a jövőt is érzem…
Hogyha mások vad bujaságba visznek,
óh, kit illet meg bimbaja kebleidnek
bacchusok ágyán?
Kérdem e kurta órán
isteni hévre gyúlva:
Merre fordul sorskerekén a lépted?
Lám, ha szépséged java hullna rólad,
hogy dideregnél.
Jöjj ide, hullj karomba,
s meztelen átölellek!
Font hajad már dús zuhatagra bomlik,
s csípejed súlyában a régi jármok
taktusa lüktet.
2014. március 16.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.23. @ 16:34 :: Pásztor Attila - Atyla
