Érik a meggy piros gyöngye,
bennem is a szavak csöndje,
Vasban – falucskán, ha járok
álombéli valóságot keresve.
Repcét vetettek göröngybe,
zsong a határ méhe-zönge,
válasz – harang kondulásra;
száll a felhők jégtű-fátyla felette.
Hajdan itt volt gyerek-pásztor:
költő-ikon – Weöres Sándor;
Kemeneshát lombja-zöldje
szóvirágát szedte össze hazánknak.
Hármas útnál, Csönge mellett
fakeresztek térdepelnek,
mennének a temetőbe –
virág kelyhe csöng-e, bong-e vasárnap.
Szúette padra törpülök,
boglyas tornyokba röpülök:
vigyen a szél erre-arra,
smaragduljon kertek alja határban.
Bánatomban szempillámat
támasztom felhők falának:
sírni vágyom síri csendben…
Föld alattam, Ég felettem kitártan.
2014. március 18.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.20. @ 11:46 :: Pásztor Attila - Atyla