2014 március
Lámpások fényénél csodálj napot,
nagyítód csorba tükrében hagyta
jelét lelked régi csöndessége,
és míg az est magányában téged szeret,
ő sem látja csillag-ketrecétől szemed.
Ősrakománya elménknek a szó,
minden árva betűje régen fakó,
de az imát küldő összezárt kezek,
képe mindenkit a bűneikhez vezet.
Tükörbe, tóba kérdezni már álszent,
hisz kérdést a válasz után veszünk,
de istenekben, kiket sosem láttunk,
bennük hiszünk.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.13. @ 19:54 :: Radnó György
