Csipke-finom intéssel, mosollyal arcán elindult. Átszőtte ruháját a lemenő napfény, fátyolkép lett a sziluettje. Könnyed volt, vidám. Lényéhez nem férkőzött a sötétség. Nem is tudott! Maga volt a Fény. Letette csomagját, amivel elindult. Nehéz tehernek érezte. Nem illett légiességéhez. Átlebegett az öntelt, irigy szavak fölött, át a réteken, hegyeken. Pilleszárnyakat növesztett s ellibbent a messzeségbe…
Legutóbbi módosítás: 2014.03.07. @ 12:46 :: Rózsa Ibolya