Szép kisasszonyom, egy szóra – ha meg nem sérteném –
elönt ( egyelőre csak ) a vágy, ha Önre nézek,
’s feltöltődik testemen egy bizonyos véredény,
amely körül olyan szépen gondozott a fészek.
Alatta – nem benne – két tojás szelíden feszül,
oltalmából seregnyi fióka röptére vár
( milliomos madarat áhít? álma teljesül )
persze, csak ha jutányos és fair a vételár.
Pardon, hisz’ Ön egy tisztességes nő! ( a látszat csal )
ez esetben, mi ketten lehetnénk gerlepár is,
összebútorozva dúcomban, ággyal – asztallal,
de első búgásunk legyen a padon: plenáris.
Töltöttgalamb testéből villám – héjaként sújthat
szemeivel, akár bárdjával a sarki hentes
( bár ugyanúgy Ön is: csupán pénzért romlott húst ad )
’s lám, az előítéletektől kevésbé mentes:
hiszen engem csak holmi urbánus parasztnak tart,
kinek nem vonzalmát nézi – az árfolyamokat,
’s mindössze a vagyonért nyújtana hitvesi kart.
Így, inkább valaki másnak – Ajánlom Magomat…
Legutóbbi módosítás: 2014.03.23. @ 18:24 :: Schifter Attila
