A föld is megmozdult a lábai alatt,
mint egy varázslat, jobb követte a balt.
Szőnyegrojtos felhőkön két tömzsi-hit
építi már ringón csillaglépteit.
Angyali út ez, anyaöl a mellvéd,
fognád a kezét, vinnéd, és engednéd,
míg szeme Galaxisok fényét hordja,
Napja lesz, Csillaga, keringő Holdja.
S a távolt, mit ígértél, hogy legyőzhet,
elszakít, ha megy, s ha jön, összeköthet
lebontva azt a mellvédet, hogy ő védjen,
ha lépésenként fényévekre ér fel.
Ez a sorsa mindnek, kiket anya szült.
Egy életen át küzdünk, és verekszünk,
– mint a szerelemben csóktól csókig –
az első lépéstől az utolsóig.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Seres László