Seres László : Megoszt a sors

2014.03.29. Seres László Vers 17
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Bal fülembe súgod,
ne hallja meg a jobb,
hogy lesz erény a bűn
minden jónál valóbb,
s utolsóból első, 
bár semmihez se ért.
Mit kell tenni annak,   
aki szívet cserélt. 

Jobb szemembe nézel,
higgye a bal mindazt,       
tőled lesz kék az ég, 
mikor rám kacsintasz 
robajt mímelt csendben,
csend szülte robajban,
forgatod kereked       
hol jobbra, hol balra.

 

Kezem, lábam, szívem

látod, mivé tetted.

Kettészakítottál… 
így nem szerethetlek.
Földbe döngölt átkot
terem csak a róna,
mintha fent sötétség,
itt lent meg fény volna.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.03.29. @ 12:20 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.