(látomás)
Gépzenére vonaglanak
fakó-szürke falak között,
s nem észlelik még a ködöt,
mely nyúlósan köztük lebeg,
arcuk mögé beszivárog,
s szemük előtt opál-hályog.
Mosolynak vélt fintorukban
nem csírázik a félelem,
nem tűnődnek az életen;
elméjükben az csak fénykép,
harsány színű festett üveg,
örök-édes cukorsüveg;
és eltart, míg véget nem ér.
Duzzad bennük a nagy semmi –
mitől fogják észrevenni?
