A mennyország egy örökké tartó
nyári délután ott a fák alatt,
a tó közelében hol úgy szerettél,
soha sem megy le a Nap
a hegyek fölött vöröslik szépen,
kedvesen dédelgetve a földet
melegével, a hely ahol
érzed hogy velem kell beszélned,
————– Itt zökkentesz ki ebből a remek képsorból, hangulatból egy evilági szócsavarással, majd szirupos közhelyekkel. Az utolsó három sor kivételével innen elhagynám a többit, mert nem az a lényeg, hogy te mit akartál írni, hanem, hogy mennyit tudsz átadni. Ennyit tudnál, s az szép volna. Üdv:NHI
a beszéd itt már a szavak értelmében
pihenő lélek, s az örök egymás felé fordulás
végtelenjében a boldogságtól repedező
szívek megnyílnak s érett belsejükből,
dől az élettől dagadó szeretet,
itt nem tudod letagadni fényességedet,
van időm rád, csak rád van egy mindenségnyi időm,
tudjuk ezt mind a ketten,
s ezért némán nézünk el a hegyek felett…
Legutóbbi módosítás: 2014.03.21. @ 16:45 :: Tálos Csegő
