Tálos Csegő : Getseman éjjében

Nyomtatás

Getsemáni szürke este,

remegni kezd urunk teste,

vér buggyan ki szép homlokán,

Holdunk megáll magaslatán.

A Hold is azóta sápadt,

hogy látta Urunkatyánkat,

amidőn kétrét görnyedve,

szeméből hullt véres könnye.

Gyötrődött a fák tövében,

nemes Ő, de nem törékeny,

nem magáért értünk szenved,

értünk csillapított tengert.

Értünk jött a napvilágra,

értünk szállt föl sok imája,

értünk hullik most is könnye,

lemaradnánk értünk jönne.

Lemaradunk így is gyakran,

lelkünk sokszor alkalmatlan,

alkalmatlan az igére,

hiába folyt Urunk vére.

Urunk vére patakokban,

össze esik mindjárt holtan,

földre borul, Istent hívja,

senki sincs ki gyámolítsa.

Nincsen rajta kívül senki,

Péter, János nem is sejti,

Mesterük most milyen árva,

bíztatást is tőlük várna.

Bíztatni kell most az Istent,

újjá tesz ő bennünk mindent,

holnap megvált egy világot,

mit oly annyira imádott.

———————-

Néhol rezeg a léc, de összességében jó, viszont második strófában teljesen eltévedt az ütem.

A Hold azóta is sápadt – ütemesen: Azóta is sápadt a Hold. Vagy: Sápadt a Hold azóta is.Vagy vegtartva a rímet: Hold korongja máig sápadt… stb.

Hogy látta Urunkatyánkat – ütemesen: Hogy meglátta mi Atyánkat.

amidőn kétrét görnyedve – ütemesen: midőn kétrét meggörnyedve.