Nagyon kell az Isten,
bármerre nézek, Van,
s ha nekem elhitted,
Neki majd mégjobban.
Hitem elveszteni,
minden jámbor napon,
meg kelljen keresni,
új nap, új alkalom.
E friss felismerés
megerősít engem,
versem nehogy mesés
tévútra tereljen.
Kivonni kellene
a Gonoszt a mából,
kihívjuk ellene
a sorsot magától.
A bűnnek az lenni
mi ingnek a vegyszer,
paphoz gyónni menni
legvégül, s csak egyszer!
————–
Ez egy elég erőtlen darab, pedig a vége jó. Ha el tudnál szakadni a hittérítő szereptől és a puszta, hétköznapi gondolataid közé engednél bennünket, sokkal többeket nyernél meg magadnak, azaz az írásaidnak, és az ügyednek is.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.28. @ 19:44 :: Tálos Csegő