Felhők alatt vágtatok
legelők zöld óceánján,
kinyílik a szabadság
lovam széttárt szárnyán.
Szíve ha rám figyel,
megnyitja lelkemet,
patája ritmusát
verik vissza az egek.
A gondolat megszűnik,
kisimul tudatom,
szemének fényeit
az Istennek adom.
Tán már Ő is érzi
mikor a hátán ülök,
megszűnök létezni
és megbékülök.
Mondhat bárki bármit,
Ő nem csak egy állat,
tudom, hogy a hátán
nem érhet találat.
———————-
Jó gondolat, rossz, ritmustalan kivitel. Vagy írj szabadverset, vagy dolgozz a formán.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.28. @ 08:57 :: Tálos Csegő