tűnj föl nekem
legyél az érdekem
válj hasznomra
mint jó fecskék a kertnek
semmit sem kérek
de mindenre vágyom
semmit nem várok
de mindent akarok
lennék Rómeód de kinevetnél
így eljátszom ripacs valóságát önmagamnak
de jöjj menjünk ki a fényre
szökjünk meg szeretni
szaladjunk lepihenni
vessünk árnyékot a perzselődő fűre
játszunk világos gondolatokkal
rajtoljunk el magunkból
ki ér előbb a másikhoz
legyünk türelmesek egymással
bújunk el az Úr elől
és bánjuk meg
fügefaleveles pironkodással
fogócskázzunk
bújócskázzunk
aztán az önfeledt paradicsomi perceket
ne cseréljük el semmire
———————–
A Héttoronyban élő – még az alapító, Verő László által bevezetett – szokás szerint nem engedjük, hogy a szerzők alulmúlják önmagukat. Minden megjelenő írásnak közel azonos színvonalúnak kell lennie. Ez a jelenlegi írásod az itt megállapíttatott tehetséged alatt maradt jócskán. Naplóba javaslom.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.20. @ 19:21 :: Tálos Csegő
