Voltam már szivárvány az ég közepén,
enyhet-adó szellő nyárnak melegén,
sebes lovú orkán tengerek fölött,
s féktelen szerelem, érzések között.
Voltam én ecset, festettem csillagot,
virágba oltottam minden illatot,
bús torkú zenész, kinek a dallama,
megalkuvó világ élet-balzsama.
Voltam bátor katona, óvtam hazát,
véremmel locsoltam földünk aranyát,
szorgos paraszt, az uraknak szolgája,
s filléres barátok ivócimborája.
Egy lélek vagyok, az örök körforgás,
Isten bőre alatt sejtnyi lázongás,
bűn és bűnhődés az ember tenyerén,
láss majd szivárványt a jövő peremén.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Bakos Erika
