Böröczki Mihály - Mityka : Előimádkozó

2014.04.18. Böröczki Mihály - Mityka Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Tizenkét ember Jézusért,
már hallom a zenét,
tizenkét strófa utolért,
s tizenkét papírlapon ért
szúrt sebéhez az ég,
s az ember semmit sem tanul,
de megtartja a hit,
– pedig még háború az úr,
s a tövistüske újra szúr –
Szent Grál lovagjait,
Húsvét van, édes Istenem,
s az olajfák hegyén,
tizenkét imát sír a szem,
és földbe hajt a végtelen
a kereszt gyökerén.

Legutóbbi módosítás: 2014.04.18. @ 14:02 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.