Böröczki Mihály - Mityka : Gádor

Nyomtatás

Az ajtók elé húzott boltozat volt,

fönt falazatlan – ott járt be a mennybolt,

a spájzot, kamrát hosszallotta össze,

egy padlásjáró szorult még a közbe,

és ott lakott sok rosszam visszatartó,

anyám vigyázó, öreg konyhaajtó,

nevét, azt hittem öreg babonából

aggatta bölcsen magára a gádor,

de mindegy már – mert vigyázta a kedvem,

ha győztes hadvezérként verekedtem,

vagy ügyelt rá, hogy csínyem elfelejtsem,

ha megrovásként benne térdepeltem,

de hüppögésem egy vásott se tudta,

úgy nyelte el, mint a nyári port az utca,

s ha úgy adódott, óvott, míg rohanvást,

átkutattam a kolbászért a padlást,

s a rossz időben, mint nyitott alázat,

nagy, tárt ölébe bújtatta a házat,

csak ennyit tudok, meg azt mindenképpen,

hogy málladozásával együtt éltem,

s mert nála szebb zug a világon nem volt,

én úgy őrizem, mint ő a gyerekkort.