Fehér Csaba : A góré

2014.04.28. Fehér Csaba Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Szétfoszlott az idő, elolvadt a hólé,

Cserepet hullajt a kukoricagóré.

Roskadt tető fölött int a kéklő azúr,

Lécei közt talán ránk is nézett az Úr.

 

Oly rég jártam itthon, a fű is térdig ver,

Kávét hoz a szomszéd, ő biztos megismer.

Oszlopok eldőlnek, akácfából volt mind,

És a labdarózsa – mit tehet? – rábólint.

 

Kisgyerekként itt volt búvó- s rejtekhelyem,

Óriások, törpék mind ott laktak velem.

Ősszel aztán megtelt, várt sok-sok sárga cső,

Harminc éve volt tán, s az emlék visszajő.

 

Üres most az udvar, csendes a ház, a kert,

Szomorúság pókja mindre hálót tekert.

Az élet tovaszáll, csak virágok nőnek,

Azok mesélnek majd egy másik jövőnek.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.04.28. @ 20:00 :: Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.