Fejre állt a világ,
Kalimpál a lába,
Fent van, ami lent volt,
Nézem, mindhiába.
Mozdulok, s a fák mind
Hátrafelé futnak,
És ha balra hajolsz,
Jobbra dőlnek, tudtad?
Feldobott kavicsom
Földre ragad végre,
És a kémény füstje
Leszáll, le az égre.
Lassan ereszkedünk
Magas völgyből – hegyre,
Én csak azt nem értem,
Hogyhogy nem esek le?
Tótágast a világ,
Házak, kutyák, parkok,
Ha a szemem elé
Üveggolyót tartok.
Legutóbbi módosítás: 2014.04.08. @ 08:25 :: Fehér Csaba