Nemtörődömségemben önmagamra találtam,
eltávolodnak tőlem mind, kik azt hitték,
kiérdemelték bennem emelkedett helyüket;
most megváltozott minden,
akaratom van.
Tört fehér színben tündököl a birtoklási vágy,
mások lettek a térviszonyok,
az idő is olyan, mint,
amilyen én vagyok:
határozottan borús,
ámde néha kidugja
a felhők mögül
fennhordott orrát a nap,
olyankor a lábamat lógatom
könnyedén
a levegőbe.
Közénk áll a szabad törvény,
mit én írtam át
amint ismét a közelembe merészeltél jönni.
Tanyát ver közénk
a sokat élt
láblógatós viszony.
Legutóbbi módosítás: 2014.04.15. @ 07:41 :: Horváth Nóra
