Este, mikor alszik minden,
házunk falán
már a pók is csendesen sző,
mikor takarót húz ránk az Isten,
pihe-puha melengetőt,
a csillagok az égen,
augusztust táncolnak,
gyermekem szemére
édes álmot hoznak,
vége egy napnak.
Ébenfeketén csillogó az ég,
tudatunk határa
sötétség…
Csupán képzeletem repít,
elkalandozom,
majd kinyílik szemem,
ó, csak álmodom!
Még mindig csend van
s nyugalom idebenn,
betakargatom hát
alvó gyermekem.
Legutóbbi módosítás: 2014.04.28. @ 14:20 :: Kató Marianna