Koosán Ildikó
És így a cirkusz…
Tragikomédia egy levonásban
A történetben semmi újszerű,
Kifestett bússág, szomorkás derű;
Ha történik is, nem tudni minek,
Pókhálószálon az idő libeg.
Szédít az újság, hírrel van tele,
Nagy ringlispílhez, kevés a zene!
Csak tessék, tessék, déltől hajnalig,
Hadd gazdagodjék, akinek telik.
Fenn a trapézon terhes gond forog,
Lenn kútfenékre szárad a homok;
Kibicek gyűlnek, a lapot lesik,
Ki egyensúlyt veszt, jó nagyot esik.
Most minden napnak hírhedt híre van,
Fagylaltbódéba kamion rohan,
Rakománykontó, csőd a teteje,
Mint dicső skalppal küzdenek vele.
Pereg a műsor, árad a folyam,
Igazi létbe képzelem magam
Mikor a bohóc / jó cirkuszi geg/,
A kacsalábat heccből veszi meg.
Időjósokkal változik a kép,
Gyaloghintó jön, fékhibás a fék,
Felül sas köröz, hirtelen lecsap,
Éves aszály súlyt, kockajég, aszat.
A sátor víg, bokszbajnok, dalos,
Pimasz kis tündér, kardnyelő hatos,
Erőművész küzd, fémfoga vásik,
De új szlogennel máris itt a másik.
Sötétedik a „mintha” alkonyat,
Levegő kéne, ózondús szavak;
Életerőre kókadt madarat
Hipnotizálnak zöld lepel alatt.
———–
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Koosán Ildikó