M. Laurens
A SZÉPSÉGRŐL
A szépségről akartam írni ma,
egy sort, két sort, talán többet;
arról, mi felemel, avagy bódít,
s megtelít egy egész könyvet.
Akartam írni a nyárról, s fákról,
a szerelemről is talán,
a rét szépséges virágairól,
egy örök Isten asztalán.
Örömöt akartam hozni néked,
e szomorú bús világba,
arcodra mosolyt csalni könny helyett,
Én: a szegény Botcsinálta.
S most itt ülök a papíros felett,
csendben, a sorokra várva,
valami szépet szeretnék írni;
de tollam sincs tintába mártva.
Ott legbelül, megfájdul valami,
mi a boldogságod hozná,
s belesajdul hasztalan életem:
cseppnyi könny kellett csak hozzá.
S most itt fájnak a régen múlt évek,
a sok gyáva megalkuvás,
a görbült gerincű hajlongó félsz,
s kényszerült alázkodás.
Pedig a szépről akartam írni,
egy sort, két sort, talán többet;
arról, ami felemel vagy hódít,
s megérdemel egy csepp könnyet.
( Pest-Buda 2014. január 13. )
