Folt
Most szükséges dolgos két kezem.
Volt tesze-tosza hangom, eddig parlagon hevertek csókjaim.
A fények-árnyak feldúlnak, behálózzák egészemet.
Csakra ajtókon tóduljon be a Mindenség.
Szerelem, mindig belőled vezettem át Istent.
Ma ülhetnék akár zajban is, megtréfál a gyakorlat,
elenged-ideér a chi, kiugró szárnyaim repdesnének,
ha benned-magamban nyílna otthonom.
Kapálódzó szív, elkalapált gondolat helyett,
milyen világra éhes még lelkem?
Bejárhatnánk veled.
Szinte felfoghatatlan ez a láthatatlanul
belém fújt csend. Jövőm virradati oltárán
még rendezés alatt a hit.
*
Titok
Szertartás hűvös reggele, vendéget
fogad a mester, eljött a lelki gyakorlat
ideje, válaszok pandóra szelencéből
pránahőfokon, pillangóként születnek
tüdődben, és kiröppennek ajkamon.
A múlt jógaülésben varázsszőnyegen,
kibomlik sarkaiból a világegyetem.
Összefűzzük a bolygókat, csillagégőket
szivárvány szín szerint, tűzoszloppá
lesz az aprócska test, de már nem tudjuk
hol kezdete és vége nincs, befogadja eddigi
arcaink, filmként megélt próbálkozásaink.
Semmi lehetünk, ki érez, tud, kötetlenül,
a halál árnyékán átsuhanunk, mint üdvözült,
bennünk felébredő örökös szellemgyerek.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Marthi Anna
