párnám alól
oly régen kilopták az álmom
nem maradt más
csak gyilkos magányom
lábaimra béklyó vetve
számból a szó kirekesztve
eltemetve
arcomon szétfolyó alázat
nem kell több szó
nem kell magyarázat
nekünk menni kell
előre szépen
ahogy a fény
virágot bont a réten
megérezni hogy még élhetünk
nem
nem tévedhetünk
én még remélek..
Hitet
és
Hazát
Legutóbbi módosítás: 2014.04.08. @ 17:00 :: Nagy L Éva