lustán szikrázó hideg éjben lovak patái
verik fel a csend kitépett nyelvét.
rücskein vonaglik és sejlik fel a köd királylány-uszálya.
nincs menekülés akár Noé bárkája előtt úszó jéghegyek
meredek hidegébe úgy kapaszkodik belénk
nyelved lángjaiból font mentőkötél rozsdás fonata.
ahol vagy ott nincs félelem nincs közönybe mártott
hideglelés.
a parasztok nem barázdákba szántják a föld forgását.
nem a kukoricacímeren számolják meg örökségüket.
csak féktelen nevetésből tudsz felvidámodni.
csak féktelen kishitűségedből támad új napfelkelte.
ahogy letérsz az útról ott már csak a
gödrökbe zuhant lázadás van.
a gödrökbe temetett lázadás csírái kelnek ki.
a lovak patái leszakadnak és kikel belőlük
a mennybemenetel első stációja
ahol nem lehet megszámolni
a föld forgásába kábult nemzetségek utórezgéseit.
Galilei sem azért felejtett mert kikövezett útján
máglyák lángjai rontották szemét.
Leonardo szárnyalása sem borotválta le
a hegy gerincét.
Napóleon süvegén sem francia napkorona
élvezte a csendet.
nem menekülsz.
szikrázó hideg éjben
lustán ásít a második stáció.
