P. Tóth Irén : Legyen béke

Nyomtatás

Ma is felsírt a kert.

Viharvert, gazos földön

hever a szürkülő idő.

– Eső lesz – mondogatjuk napok óta.

Nem volt. És nincs.

Csak fellegek.

E tenyérnyi helyen,

mely béke szigetének látszik,

bár néha-néha felébred a szél

és úgy beszél,

mint kit nem érdekel jelen, sem jövő,

csak jön, rohan, tarol, majd vége,

elillan,

és azt üzeni: – Legyen béke!

Sokszor ébredezett már a világvége,

mégis felébredtünk végre,

és most itt vagyunk

várjuk az esőt,

a napsütést, a holnapot,

és éjszakánkét nézzük az eget,

míg földbe kerülünk

mint hullócsillagok.