Pál Abigél : Kijárom az iskolát

Idén majd kijárom végre az iskolát

 – mert befejeztem az óvodát – 

a bölcsi meg pisiseknek való

most az iskola végét járom,

nem lesz többé hátizsákom

és nagyok közé számítok majd,

fejemet égig emelem és onnan

lenézem a sok kis törpöt,

 

belőlem lesz csak nagy igazán,

mert iskolát elhagyva

szaladok egy nagyobb padba,

köpök onnan a tanárokra,

és nem mondhatják azt sem 

hogy nézd már milyen idióta.

Igen akkor majd minden más lesz,

más leszek, büszke, és olyan fontos

akit hívnak, meg keresnek.

 

Mert én mostmár kijárom ezt az

iskolát,

s nem leszek kisebb soha többé,

és ott könnyezek csak ahol anyu se lát.

——————

Gyerekversnek durva, felnőtt versnek kisiskolás.

Legutóbbi módosítás: 2014.04.14. @ 11:48 :: Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...