Húsvétra mandulák öltöznek fehérbe,
– ágak közt fagy bujkál, hajnal ébredése.
Rakott ujjban hosszan, fázva nyújtózkodnak
szirmukat szőnyeggé varázsolni holnap.
Útszéli árvácska csepp esőben bízik,
domboldalt hóvirág rengetege nyílik,
s ibolyát, ha szednek fénylő tölgyesekben
– gyerekhang csilingel, ágról-ágra lebben.
Fagy múlik. Április bolondja, a bodza
fehérlő tenyerét feketére mossa
május viharában villám, ha cikázik,
s felhőkben sápadt Hold, százszorszép világít.
Százszor szebb vagy nékem, mint a Hold korongja,
vállamon ha alszol s úgy simulsz karomba:
álmaid mint fecskék, szárnyalásra készek…
Mindig visszaszállnak – szakállam a fészek.
átirat 2011-ből
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Pásztor Attila - Atyla