locsoló
Erdőn jártam-keltemben
rózsa nyílt a lelkemben,
látva lobos pántlikát
s ibolya közt bő szoknyát.
Domboldalban lánykaréj,
szemük bogár, mint az éj.
Visítoztak, szaladtak,
úgy örültek a Napnak.
Hej, kalapom, de pörge!
A bajszom is pödörve
rikkantottam akkorát,
milyet szamár sem kiált:
“Nem vagyok én mákvirág,
nékem szedd az ibolyát!
Piros tojást hármat adj –
tavasz van, vélem vigadj!”
Szabad-e locsolni?
Legutóbbi módosítás: 2014.04.23. @ 11:49 :: Pásztor Attila - Atyla
