Te kisleány, kökényszemű!
A réteken smaragd a fű,
szaladj velem, a szívemet neked adnám.
A dombtetőn pipacs virít,
a pejlovam feléd nyerít,
ha pántlikád a szél viszi patak partján.
Levendulát hoz a mező,
ha kedve szárba szökkenő,
fonott hajad bizsergetőn illatoz rám;
ha csókolom az ajkadat,
a lépteden virág fakad,
a napsugár velünk szalad kertek alján.
Virághoz a virág dalol,
fehér galamb repül, ahol
az angyalok mártóznak a felhők fodrán.
Kökényszemed, ha rám kacsint,
szakisztanánk ma kankalint,
a szoknya is pörögne tán, ha akarnánk.
Csókod ha ég a nyelvemen,
parázsa gyúl a szívemen,
tűzön-vízen, hegyen-völgyön vinnélek már.
Sárig hajad libeg-lobog,
fürdetgetik a csillagok,
égre-földre rózsa szirma, szerelmünk száll.
Te kisleány, kökényszemű!
A réteken harmat a fű,
Szaladj velem, a szívemet neked adnám.
Ha csókolom az ajkadat,
felejtsd el a holdsugarat,
hajnalig is ezer marad, s mind’ od’adnám.
Legutóbbi módosítás: 2014.04.01. @ 17:40 :: Pásztor Attila - Atyla
