ÁPRILISI FÉNYEK (TAVASZI VIHAR), 1910 UTÁN
újra tavasz van,
szinte nyár is –
meglegyintett
az elmúlás is –
mér’ ne örülnék,
hogyha hagynak,
város szélén
a tavasznak;
eddig csak jöttek,
voltak, lettek,
alig törődtek
az emberrel –
észre se vettük:
kaptuk, éltük;
mire megszoktuk
visszatértük,
máris nem voltak –
legyintettünk;
olyan ez, mint,
mint ami volt már –
bölcsességünk
csak hasonlítás –
mert mi: nem vagyunk
mint tegnap, vagy
régen; napsütés
fáj ma, mi tegnap
az élet volt –
mára mi lett –
szemlesütés
madárhang, vászon
örök képpel
kifeszítve
a messzeségbe,
s lecsorog róla
– rossz ecset nyomán –
nem marad más:
az ámulás.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Petz György